Lassan véget ér ez a tanév, véget érnek a vizsgák, beköszönt a szénszünet, és lassan haza kell cuccolnunk a koliból. Ez alapvetően egy vidám dolog, de azért akadnak kellemetlenebb pontjai is az ilyes fajta "hazacuccolásnak". Sok dolgot kell hazacipelni, alig férünk be a táskánkba, ezer szatyor és egyéb valami. Rendet kell hagyni, igyekezni kell mindent összeszedni, nehogy valami életbevágóan fontosat hagyjuk itt. (Persze biztos hogy hagyunk itt valamit, de az majd később derül csak ki, jóval később.)
És hát itt jön a képbe a hűtőszekrény. Aki kolis, (és lehetőleg fiú) az talán tudja, hogy egy kollégiumi hűtőszekrény igenis tud kellemes és kellemetlen meglepetésekkel is szolgálni. Ma mindkettőben részem volt, erről szól majd a következő pár sor.
Teeeehát. Szénszünet. Egyetemünk spórolás és környezetvédelmi célokból a két ünnep között minden intézményében elzárja az áramot és a gázt. És elég gáz, de ezek az intézmények közé tartoznak a kollégiumok, többek között a miénk is. Így erősen rászorultunk arra, hogy végre leltárba vegyük, hogy miket is rejt a hűtőnk, mert hát az még gáz nélkül elmegyeget, na de áram nélkül... Ez egyébként mindig az utolsó lakók meglehetősen hálátlan feladata. Nekivágtunk. Megjegyzem, vizsgáról hazaesve, meglehetősen éhesen.
Most jöhetne egy nagyon hosszú lista arról, hogy miket is találtunk, de kb az október óta ott pihenő sütitől kezdve a fonnyadt és összeaszott paprikáig, számtalan kolbász-szalámi-felvágott maradványokon keresztül egészen a megromlott tejtermékekig mindet találtunk. Oké, senki étvágyát nem akarom elvenni, a célom, hogy felhívjam rá a kezdő kolisok figyelmét, hogy ilyenkor már nem kell, sőt nem is szabad boltba menni ennivalóért!
A mai menünk, állt egy félkilós csigatésztából, amit sikerült cuppogósra szétfőzni. Aztán, olyan 10 tojásból, amit kb 3 tojástartóból szedtünk össze, és ebben csak az a durva, hogy nem tudtuk, hogy kié egyáltalán. Aztán akadt még pár hagyma, egy tűrhető paprika, egy majdnem friss kolbász, egy egészen új csomag szalámi-maradék. Ja, ki ne hagyjam a virslit! Na, szóval nem csak fél év "termését" vetettük be, hanem felhasználtuk eddigi konyhai szakértelmünket is. A trükk ennyi:
Főzd meg a tésztát! Készíts egy rántottát, amit ne süss szárazra! (Jaaa, most hogy leírtam, beugrott, hogy lógok még egy rendes rántotta-cikkel, a szünetben bepótolom, de szerintem ahhoz senkinek sem kell segítség.) Amíg szilárdul, add hozzá a tésztát és kész is a tojásos nokedli nevű valami, aminek a koleszos verziója a tojásos-tészta. Banálisan egyszerű. Azért írok róla mégis, hogy elmondjam, nem olyan rossz, mint ahogy kinéz. Sőt, még mindig élünk! Ja, és egyenlőre négyen ettünk belőle, négy kiadós adag után még kb a fele megvan, úgyhogy anyagilag is simán megéri. Főleg hogy minden cucc itt volt már kéznél. De ha szándékosan akarunk ilyen ebédet rittyenteni, akkor is kijövünk egy ezresből, és még egy olcsóbb bor is belefér! ;-)
Szóval, most hogy vége az évnek, merjük felhasználni maradékainkat és eddigi tudásunkat és alkossunk valami egészen különlegeset!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése