Puliszka - olcsó, gyors, kiadós, egyszerű.

Már egy ideje nem volt időm megosztani a tapasztalataimat, amiket napról napra gyarapítok. Idei félév első étele, ami talán versenyezhet is az Év Koleszos Kajája címért, nem más, mint az Erdélyből származó puliszka.

Puliszka? Az meg mi a ...?
Kérdezték a szobatársaim, lakótársaim, és még a szomszédban lakó barátaim is. Számomra meglepő volt, hogy ezt a rendkívül egyszerű, gyors, olcsó, kiadós, és minden szempontból pompás eledelt nem ismerik. És akkor még én vagyok a Pesti... na mindegy.

A puliszka elkészítéséhez igazán nincs szükségünk sok mindenre, de felsőbb szinteken igen csak pompás ebédet lehet belőle rittyenteni. Na, de maradjunk az alapoknál. Hazánkban még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, néven is emlegetik, és hát így már látjuk is, hogy miről van itt szó. Kukoricaliszt kell hozzá, a boltokban általában fél kilós csomagban lehet kapni potom 150-200 Ft-ért. Mielőtt a képzettebbek megijednek, nekünk nem is lesz szükségünk fél kilóra. Sőt talán még negyedre sem! Csak mint érdekesség mondom, egy 8 fős család számára a fél kiló kukoricából készült puliszka másfél napos ennivaló, tehát akik csak maguknak szeretnének főzni valami vacsorára, jóval kevesebb is elég lesz. Ugyanis ennek az ételnek a trükkje, hogy a kukoricaliszt nagyon szépen megdagad a vízben, így kevéske alapanyagból is viszonylag jó nagy mennyiség készíthető.

A folyamat pedig még az alapanyag listánál is rövidebb. Fogunk egy szép nagy lábast, amit megtöltünk vízzel. A normál sűrűségű puliszka elkészítése során fél kiló liszthez két liter víz kell (kb 4 fős adag esetén ez negyed kg liszt és egy l víz). Ez fontos, különben vagy nagyon sűrű lesz, vagy nagyon híg. (Egyébként így is úgy is ehető, és ízlés kérdése csak.) Szóval van egy lábas x liter vízzel, ezt elkezdjük melegíteni, magyarul felforraljuk, nagyon. Igen, nagyon, hogy csak úgy zubogjon a víz. Alaposan megsózzuk, (de azért ésszel, első alkalommal olyan sós puliszt csináltam hogy alig bírtam megenni), majd markunkból vékony sugárban beleszórjuk a kimért kukoricalisztet. Némi kevergetés után a masszává sűrűsödik. Még várunk egy kicsit, sajnos időt nem tudok mondani, de látni fogjátok, mert majd elkezd puffogni és fortyogni mint valami plazma, na, akkor még 2 percig hagyjuk is így, aztán meg tegyük szépen félre. Vigyázat, nagy a hőtehetetlensége, lassan hűl ki!
Igazán nem kell hozzá expert konyhatündér képesség, mégis, most majdnem két napra van kajád! Nem praktikus? Szerintem az.

Víz és kukorica? Mik vagyunk mi, disznók? - Lakótársam kérdése nem alaptalan. Magában még nekem is túl koleszos lenne, de szerencsére számtalan módon tálalhatjuk. Ha van egy kis tejfölünk, egyből sokkal jobb. Ha még túrónk is van, vagy esetleg egy kis szalonnánk... és akkor el lehet még filózni hogy mi történik juhtúró esetén, pirított hagymával. Száraz állapotában akár kenyér helyett is ehető. De akár tejjel is simán magában. Pörkölthöz és még sok más szaftosabb kajához köretnek is príma. Tessék próbálgatni és megírni, hogy kinek hogy ízlik.


(Képet nem találtam, de van valahol, majd lesz egy update valamikor)