Szuper-Hűtő-Táp

Lassan véget ér ez a tanév, véget érnek a vizsgák, beköszönt a szénszünet, és lassan haza kell cuccolnunk a koliból. Ez alapvetően egy vidám dolog, de azért akadnak kellemetlenebb pontjai is az ilyes fajta "hazacuccolásnak". Sok dolgot kell hazacipelni, alig férünk be a táskánkba, ezer szatyor és egyéb valami. Rendet kell hagyni, igyekezni kell mindent összeszedni, nehogy valami életbevágóan fontosat hagyjuk itt. (Persze biztos hogy hagyunk itt valamit, de az majd később derül csak ki, jóval később.)
És hát itt jön a képbe a hűtőszekrény. Aki kolis, (és lehetőleg fiú) az talán tudja, hogy egy kollégiumi hűtőszekrény igenis tud kellemes és kellemetlen meglepetésekkel is szolgálni. Ma mindkettőben részem volt, erről szól majd a következő pár sor.

Teeeehát. Szénszünet. Egyetemünk spórolás és környezetvédelmi célokból a két ünnep között minden intézményében elzárja az áramot és a gázt. És elég gáz, de ezek az intézmények közé tartoznak a kollégiumok, többek között a miénk is. Így erősen rászorultunk arra, hogy végre leltárba vegyük, hogy miket is rejt a hűtőnk, mert hát az még gáz nélkül elmegyeget, na de áram nélkül... Ez egyébként mindig az utolsó lakók meglehetősen hálátlan feladata.  Nekivágtunk. Megjegyzem, vizsgáról hazaesve, meglehetősen éhesen.

Most jöhetne egy nagyon hosszú lista arról, hogy miket is találtunk, de kb az október óta ott pihenő sütitől kezdve a fonnyadt és összeaszott paprikáig, számtalan kolbász-szalámi-felvágott maradványokon keresztül egészen a megromlott tejtermékekig mindet találtunk. Oké, senki étvágyát nem akarom elvenni, a célom, hogy felhívjam rá a kezdő kolisok figyelmét, hogy ilyenkor már nem kell, sőt nem is szabad boltba menni ennivalóért!

A mai menünk, állt egy félkilós csigatésztából, amit sikerült cuppogósra szétfőzni. Aztán, olyan 10 tojásból, amit kb 3 tojástartóból szedtünk össze, és ebben csak az a durva, hogy nem tudtuk, hogy kié egyáltalán. Aztán akadt még pár hagyma, egy tűrhető paprika, egy majdnem friss kolbász, egy egészen új csomag szalámi-maradék. Ja, ki ne hagyjam a virslit! Na, szóval nem csak fél év "termését" vetettük be, hanem felhasználtuk eddigi konyhai szakértelmünket is. A trükk ennyi:

Főzd meg a tésztát! Készíts egy rántottát, amit ne süss szárazra! (Jaaa, most hogy leírtam, beugrott, hogy lógok még egy rendes rántotta-cikkel, a szünetben bepótolom, de szerintem ahhoz senkinek sem kell segítség.) Amíg szilárdul, add hozzá a tésztát és kész is a tojásos nokedli nevű valami, aminek a koleszos verziója a tojásos-tészta. Banálisan egyszerű. Azért írok róla mégis, hogy elmondjam, nem olyan rossz, mint ahogy kinéz. Sőt, még mindig élünk! Ja, és egyenlőre négyen ettünk belőle, négy kiadós adag után még kb a fele megvan, úgyhogy anyagilag is simán megéri. Főleg hogy minden cucc itt volt már kéznél. De ha szándékosan akarunk ilyen ebédet rittyenteni, akkor is kijövünk egy ezresből, és még egy olcsóbb bor is belefér! ;-)

Szóval, most hogy vége az évnek, merjük felhasználni maradékainkat és eddigi tudásunkat és alkossunk valami egészen különlegeset!

Te(l)j leves

Most hogy tanulni kéne a vizsgákra, egyből lett időm írogatni ide is. Ezzel talán a legtöbben így vagyunk. Ha épp te is csinálnál valamit tanulás helyett, akkor van egy tippem a számodra!

Ha még nem ebédeltél, és maradt egy kis tejed, amit nem szeretnél a szünet alatt megrohasztani, akkor tökéletes választás lesz a tej leves.
Mint a nevéből is adódik, tej kell hozzá, víz, tészta, és ha szeretjük, mazsola. Megint csak az alapot írom le, mert hát ízlés szerint fejlesztgethető ez is.

Anya 1/3 arányban szokta csinálni, kevesebb tejjel, de felesbe is jó, csak jóval laktatóbb. Tehát 2 bögre tejhez kell 4 bögre víz. Még az elején beleszórjuk a mazsolát, megsózzuk kicsit, majd pár evőkanál cukrot teszünk bele. Megvárjuk amíg felforr, majd beletesszük a tésztát, és addig főzzük, amíg a tészta puha nem lesz. Mivel kolisok vagyunk, számunkra a tészta az tészta, de akik igényesebbek, azok apróbb fajta tésztával, vagy éppen hosszú-vékony tésztával is elkészíthetik, úgy az igazi. Készen is vagyunk, ha jó sok a tészta és zsírosabb tejet használtunk, akkor egy darabig nem leszünk éhesek.

Ez a végtelenül egyszerű kaja, szintén ismeretlen a többség számára, de azóta nagy karriert futott, már több lakásban is ismerik nálunk. És most már legalább nálatok is!

BORSós-Húsos-Tészta

Újabb csodásan egyszerű táp elkészítésén vagyok túl. Talán nem is éri meg azt a 10 percet, hogy leírjam, annyira egyszerű elkészíteni. Még pedig a a borsós-húsos-tésztáról lesz most szó.

Igazán rövid leszek, ugyanis első alkalommal is simán minden gond nélkül elkészítettem, sőt, még a srácok ettek is belőle! Ebben a kajában az a jó, hogy ha elrontod, még akkor is jól csinálod

Mi is kell hozzá? Csirkemell, valami zőőőődcséég, és tészta, ja és hagyma, egy-két fej max. Szóval koleszos kaja ez is, semmi komplikáció. Én fél kiló húst vettem ma, így egy bő kétnapos adagot tudtam készíteni. Tehát fél kiló csirkemell,  egy zacskó tészta, olyan 1 kiló körül, de hát fél csomagot amúgy sem lehet kapni. Na szóval a mai adaghoz én fél kiló tésztát tette, és egy normál méretű konzerv borsót. Hogy kinek mi a normál, az jó kérdés, de ha lehet ennél nagyobb és kisebb konzervet is kapni, akkor az már normál. Egy bazi nagy fej hagymát aprítottam fel, talán soknak tűnt, de nem volt az. Szóval ne féljünk a hagymától.

Aprítsuk fel, dobjuk forró olajra, majd addig kevergessük, amíg ilyen üveg szerű nem lesz, na, ez a párolás. Ezek után az apróra (és tényleg apróra!) vágott húst hozzáadjuk.  A hústól mindig félek egy kicsit, de a csirke hamar átsül, és jól is látszik. Amikor már minden cafatocska kifehéredett, adjunk hozzá egy kis vizet, nem kell egy egész pohár, csak egy kicsi. Jöhet a só és a bors, hát úgy ránézésre, ne sajnáljuk, de azért ésszel. Ezt én sem tudom soha, érzéssel, na. Így hagyjuk magára 10-15 percre, de azért nehogy elforrjon a víz! A végén öntsük bele konzervünket is, rotyogtassuk 2 percig, és végeztünk!

A tésztafőzést pedig elég alap dolog, talán írok majd róla egy külön cikket, de hát annyit kell gyorsan tudni, hogy sózott vizet felforraljuk, némi étolajat öntünk bele, tényleg keveset, majd  ha már forr, belerakjuk a tésztát. Addig kell főzni, amíg meg nem puhul, ez 10-15 perc  körül van. Ha ügyesek vagyunk, egyszerre lesz kész a tészta és a hús és kb 20 perc alatt készen is vagyunk

Jó kísérletezést!

Ahogy a képet meg a leírást elnézem, valóban BORSos-HúSÓS-Tészta. Csak a nevében minden benne van ami kell hozzá. Na, ez vicces. mindegy.

Puliszka - olcsó, gyors, kiadós, egyszerű.

Már egy ideje nem volt időm megosztani a tapasztalataimat, amiket napról napra gyarapítok. Idei félév első étele, ami talán versenyezhet is az Év Koleszos Kajája címért, nem más, mint az Erdélyből származó puliszka.

Puliszka? Az meg mi a ...?
Kérdezték a szobatársaim, lakótársaim, és még a szomszédban lakó barátaim is. Számomra meglepő volt, hogy ezt a rendkívül egyszerű, gyors, olcsó, kiadós, és minden szempontból pompás eledelt nem ismerik. És akkor még én vagyok a Pesti... na mindegy.

A puliszka elkészítéséhez igazán nincs szükségünk sok mindenre, de felsőbb szinteken igen csak pompás ebédet lehet belőle rittyenteni. Na, de maradjunk az alapoknál. Hazánkban még kukoricagánica, kukoricamálé, ganca, néven is emlegetik, és hát így már látjuk is, hogy miről van itt szó. Kukoricaliszt kell hozzá, a boltokban általában fél kilós csomagban lehet kapni potom 150-200 Ft-ért. Mielőtt a képzettebbek megijednek, nekünk nem is lesz szükségünk fél kilóra. Sőt talán még negyedre sem! Csak mint érdekesség mondom, egy 8 fős család számára a fél kiló kukoricából készült puliszka másfél napos ennivaló, tehát akik csak maguknak szeretnének főzni valami vacsorára, jóval kevesebb is elég lesz. Ugyanis ennek az ételnek a trükkje, hogy a kukoricaliszt nagyon szépen megdagad a vízben, így kevéske alapanyagból is viszonylag jó nagy mennyiség készíthető.

A folyamat pedig még az alapanyag listánál is rövidebb. Fogunk egy szép nagy lábast, amit megtöltünk vízzel. A normál sűrűségű puliszka elkészítése során fél kiló liszthez két liter víz kell (kb 4 fős adag esetén ez negyed kg liszt és egy l víz). Ez fontos, különben vagy nagyon sűrű lesz, vagy nagyon híg. (Egyébként így is úgy is ehető, és ízlés kérdése csak.) Szóval van egy lábas x liter vízzel, ezt elkezdjük melegíteni, magyarul felforraljuk, nagyon. Igen, nagyon, hogy csak úgy zubogjon a víz. Alaposan megsózzuk, (de azért ésszel, első alkalommal olyan sós puliszt csináltam hogy alig bírtam megenni), majd markunkból vékony sugárban beleszórjuk a kimért kukoricalisztet. Némi kevergetés után a masszává sűrűsödik. Még várunk egy kicsit, sajnos időt nem tudok mondani, de látni fogjátok, mert majd elkezd puffogni és fortyogni mint valami plazma, na, akkor még 2 percig hagyjuk is így, aztán meg tegyük szépen félre. Vigyázat, nagy a hőtehetetlensége, lassan hűl ki!
Igazán nem kell hozzá expert konyhatündér képesség, mégis, most majdnem két napra van kajád! Nem praktikus? Szerintem az.

Víz és kukorica? Mik vagyunk mi, disznók? - Lakótársam kérdése nem alaptalan. Magában még nekem is túl koleszos lenne, de szerencsére számtalan módon tálalhatjuk. Ha van egy kis tejfölünk, egyből sokkal jobb. Ha még túrónk is van, vagy esetleg egy kis szalonnánk... és akkor el lehet még filózni hogy mi történik juhtúró esetén, pirított hagymával. Száraz állapotában akár kenyér helyett is ehető. De akár tejjel is simán magában. Pörkölthöz és még sok más szaftosabb kajához köretnek is príma. Tessék próbálgatni és megírni, hogy kinek hogy ízlik.


(Képet nem találtam, de van valahol, majd lesz egy update valamikor)

Bevezetés a virslifőzés alapjaiba

Anya szerint a főzéshez elég olvasni tudni. Általában még a legegyszerűbb fagyasztott ételeken is van valami rövidke leírás arról, hogy hogyan is kéne elkészíteni. Nos, véleményem szerint ezek a leírások, kifejezetten nekünk készültek. Kár, hogy gyakran csak a szándékuk helyes, a leírás bizony nem elég pontos. De erről majd később. Viszont van olyan ennivaló, amire még csak egy sornyi elkészítési javaslatot se írtak, mert annyira triviális dolog, hogy virslit igenis mindenki tud főzni...

Persze, ez egy erős általánosítás. Amióta koleszos vagyok, és magamnak készítem a virsliket, megtudtam ezt-azt. De haladjunk sorban. Ha odáig jutunk, hogy nem hentesnél, hanem valami bevásárlóközpontban vásárolunk, figyeljünk arra, hogy az ár erősen összefüggésben van a virsli minőségével, vagyis ha nem szeretnél semmilyen kellemetlen következményt, gondolkozz el, hogy neked mit ér meg pár száz forint. Egyszer vettem 300.- ért egy kiló virslit... többet nem fogok.

Jöhet a következő fontos tudnivaló. A virslit lehet nyersen is enni! Akár mennyire főzöd meg, BIZTOS nem lesz tőle semmi bajod, nem kell hasadásig főzni! A szétfőtt virsli hasonlít a meztelencsigához...

A bőrére is vessünk pár másodpercet, általában főzés után könnyebben jön le. Általában a rosszabb minőségű virslik, amikben kevesebb a hús, több az adalék, épp ezért olcsóbbak, hamarabb hasadnak szét. Tehát a képen látható virsli nem jófajta és nincs is jó elkészítve. (Bevallom, én csináltam, de még régen, és mindenki túlélte!) Szóval főzés... pár percig forró vízbe tesszük. Ennyi.

..lenne, ha eme egyszerű kaja lényege nem a sokszínűségében rejtőzne. Ugyanis, mikróban elkészítve is hamar ehető. Ha kicsit igényesebbek vagyunk, veszünk hozzá némi sajtot, amit majd csíkokra szeletelünk és a hosszába felmetszett virslikbe gyömöszöljük. Amikor a sajt már olvad, el is készültünk. Ha van grill funkció a mikrón, használhatjuk, de inkább kombinálva, mert az csak a felületet süti meg.

Ha kedvünk támad felhasználni a lakótársak olaját, akkor lisztben megforgatva olajban is kisüthetjük, amitől ugye ropogós lesz. Akik ráérősebbek, azok panírozhatják is, bár az már egy másik szint. További számtalan lehetőségünk van feldolgozni a maradék virslit, de mi most csak az alapokkal foglalkozunk. Leggyakoribb körete a kenyér, finom ropogós. Természetesen ketchup, mustár mindig jó mellé, de legjobb a hideg sör.

Bemutatkozás, köszöntés

Sziasztok!

Az egyetemisták halmazában kicsiny, ám egyáltalán nem jelentéktelen helyet elfoglaló tömeg, a kollégisták csoportja. Ők azok, akik önként (vagy ki-miért) eltávolodik a szülői háztól és nekilátnak "önfenntartani"  magukat.
Ők vagyunk mi is.
Eleinte sok nehézségünk adódott, amit a megszokott környezet hiánya okozott. De mi (úgy mint nagyon sokan előttünk) megtaláltuk az utat. És ezzel a bloggal szeretnénk minden kezdő egyedül élőt  megmenteni az éhhaláltól... No, ez mondjuk kicsit túlzás, inkább csak ötleteket és tippeket adunk majd, amiket mi is úgy kaptunk, és amikre néha szükség is volt.

Olyasmi ez, mint egy nagyon nagyon amatőr szakácskönyv. Informál és szórakoztat. Ez tehát a kettős cél, amiért nekilátok.